Tükröm volt…

Tükröm volt a szemed egykor,
fényes hátú, dióbarna,
nagy bogár.

Látszott benne sutaságom,
s az is, hogy ragyogtam néha.
Vége már.

Ami maradt, oly homályos,
nincs formája, nincsen színe,
vak tükör.

Elmosódik benne minden,
ami elmúlt. Már csak üres
szemgödör.

“Tükröm volt…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Mária!

    Örülök, hogy tetszett a vers, a tükör végképp összetört.🙂
    Szeretettel: Kati

  2. Kedves Rozika!

    Az a tükör, már nincs mellettem.
    Köszönöm, hogy elolvastad a verset.

    Szeretettel: Kati

  3. Kedves Marika!
    Köszönöm szépen, hogy itt voltál, örülök, hogy tetszett a vers.

    Szeretettel: Kati

  4. Drága Katikám! Nagyon kifejező, szép versed
    tetszéssel, szeretettel olvastam.
    Mária

  5. Kedves Rita! Lecserélődött.
    Köszönöm, hogy elolvastad, szeretettel: Kati

  6. Le kell cserélni ezt a tükröt, mert én egy helyes, mosolygós hölgyet látok. A fénykép hűségesebb, mint a tükör és reálisabb is.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!