Kerestelek téged

Összes megtekintés: 340 

Kerestelek téged

Kerestelek téged
földön és az égben,
hulló harmat után
hűs tavaszi szélben.
Kerestelek téged
tűző napsugárban,
őszi eső után
hervadt illatárban.
Kerestelek ködben,
szikrát szóró fagyban,
lelkem mélyén szóló
szelíd, csendes dalban.
Kerestelek nappal,
bársonypuha éjjel,
hajnalhasadáskor,
esti csillagfényben.
Kerestelek reggel,
harangszavas délben,
alkonyi órában
violaszín réten.
Kerestelek Délen,
nyíló Napkeleten,
Észak zord honában,
messzi tengereken.
Nyugati szél szárnyán
vad viharok között.
Kéklő hegyek ormán
túl a felhők fölött.
Láttalak mindenütt,
víz tükrén a tóban,
lábad nyomott hagyott
frissen hullott hóban.
Kinyújtott kezemmel
meg is foghatnálak,
napsugárecsettel
megrajzolhatnálak.
Álmomban integetsz,
valódi vagy mégis,
testet öltött képzet
vagyok veled én is.

“Kerestelek téged” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Köszönöm a véleményed. Nagyon ráéreztél a versem hangulatára és mondani valójára.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Gyönyörű szép képekben mutatja a versed az emlékképet, ami folyton elkísér. Nem tudjuk kiről, miről szól, ki a főszereplő, aki után permanens vágyakozás süt ki a versből, de odakerülünk melléd és látjuk a hóban a cipők nyomát is… Nagyon szép vers, lendületes, szenvedélyes, őszinte és mély érzésekről beszél. Örömmel olvastam. 🌼🌼🌼

  3. Drága Zsuzsa! Azt hiszem első versed olvastam.
    Mindjárt le is taglózott. Csodálatos alkotás. Ritmusa, gondola-
    tisága, mind, mind megfogott, többszöri olvasásra
    hívogatott.
    Szeretettel gratulálok: Mária

Szólj hozzá!