Repedt tükör

Összes megtekintés: 174 

Repedt tükör

Csak lassan sétálunk a parton.
S velünk árnyaival – az érkező alkony.
Hallgatunk némán, én belül imát rebegve,
üres a szívünk, kezünk – nem simul egybe.
Homályos szemembe villannak a fények.
Vagy csak a lélek fájdalma vetít ki
egy-egy emlékképet…
Óperencián innen és túl,
múltunk vitorlavászna vízbe hull.
Még torkon ragadnak szavak és tények.
Távolban a tó tükrét megrepesztik
az emlékképek, s én sajogva, fájva,
csendembe zárva – őrizlek téged.

Cobblah Ilona

“Repedt tükör” bejegyzéshez 12 hozzászólás

Szólj hozzá!