Mint tükörben látom,
ifjú önmagam,
ha reád nézek,
‘s szívedbe, fiam!
Fürkészem egyre, az
Isten dolgait,
hová rejtette,
lelked titkait.
Ott ragyog az mélyen,
benne ősi tűz,
amely egyszerre,
gondot, bajt, elűz.
Minden nehézségen,
tűzön-vízen át,
ott vagyok benned,
‘s élek én tovább.