Kéz a kézben

Emlékszel még, amikor először megláttál
engem a reptéren? Emlékszel, amikor
a nyakamba ugrottál? Fülig ért a szád.
Emlékszel, ahogy először megfogod
a kezem? Amikor a metrót várjuk,
kéz a kézben csókot váltunk?

Reméltem, hogy örökké így lesz,
és soha nem engeded el a kezem.
Mindketten tudjuk, hogy ennek nem
lett volna szabad így végződnie,
többet érdemelt ez a szerelem.
Hisz olyan sebesen tova tűntél,
szilaj paripa, lábad földet sem ért.

Hints csókot még egyszer,
szép arcú leány,
évek múltán is, kérlek téged,
emlékezz néha reám.
Hajtsd párnára fejedet,
álmodj rólam, kedvesem.

“Kéz a kézben” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!