Tükörben

minden reggel belenézek a tükörbe
nézem néha csodálva vagy megfeszülve
naponta végbe megy mindig a változás
sokszor nem is tűnik fel, hogy ez új állomás
megannyi ránc és szarkaláb,minek van története
némelyet a szomorúság művészete festette
párat, pedig a boldogság mérföldköve mázolt
mikor a lelkem zabolátlanul az esőben táncolt
mert azt hittem sosem fog számon kérni a kor
és mennyi barázdát ugarolt rám, most látom
pótolható vagyok, szórta rám magvait a halálom.

“Tükörben” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!