minden reggel belenézek a tükörbe
nézem néha csodálva vagy megfeszülve
naponta végbe megy mindig a változás
sokszor nem is tűnik fel, hogy ez új állomás
megannyi ránc és szarkaláb,minek van története
némelyet a szomorúság művészete festette
párat, pedig a boldogság mérföldköve mázolt
mikor a lelkem zabolátlanul az esőben táncolt
mert azt hittem sosem fog számon kérni a kor
és mennyi barázdát ugarolt rám, most látom
pótolható vagyok, szórta rám magvait a halálom.
“Tükörben” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm szépen, kedves Erzsi 🌹🌹
Ó, ezek a ráncok még feledhetőek, javíthatóak.
Csak nem kell olyan komolyan venni az élet kisebb-nagyobb bántásait.
Szeretettel gratulálok versedhez:
Erzsi
Köszönöm szépen, kedves Rita 🌹❤️
„mert azt hittem sosem fog számon kérni a kor”
Talán mindannyian így vagyunk vele.
Szeretettel: Rita🌹