Tükörben

Oszlik az égen
-szürke-fehéren-
messzire libben,
szalad a tél.

Fájunk, a Most-ban
-a mellkasokban –
hírbomba robban.
Mindenki fél.

Lepedő-gyűrten
ülök a fűben
-kedves-derűsen-
mint aki él.

Tükrömben arcod,
tükrödben arcom
– mosoly a maszkom –
némán beszél.

Tudom, nem kéred.
-Úgy teszek. Érted?-
Megjátszom. Érted,
s mindenkiért.

“Tükörben” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Erzsébet!

    Szeretettel gratulálok a nyereményhez és további sikeres alkotást kívánok!

    Rita🌹

  2. Nagyon jó a vers lüktetése, dallama. Tetszéssel olvastam. A mondanivaló pedig időszerű.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!