ÉDESET SÓHAJT
Darabokban úszik az est, lebegve vágtat
az óceán hullámain, némán a vörös reggel után.
Pilled a tegnap, illatként simít a hajnal,
itt hagytad porát, sok volt a szó, kevés a csend.
Rózsaszirmokban fullad a test,
leveti külsejét a szó, külcsín csak a szár,
majd a csodálat festi virággá a zárt,
a huzat cserfesen csókolja az ajtót, tovalép.
Velem kezdett, vörössé festve nyomokat,
selymesebb szóval, mint a szív,
halkabban, mint a hajnal, édesen.
Bezár az ég, zuhan a kar, vonszol a szív,
hozzám lök az éj, és belém ír a kéj,
szálldos a kéz, mint hajszál a szélben.
Játszik a kar, szavakkal fest le a szív,
szirmokba zár el a szó, tovalép.
Édeset sóhajt az éjjel, ölelve fon magába,
s megálmod az est.
2021.03.25.
Szeretettel gratulálok a zsűrinyereményhez.
Rita🌹
„Édeset sóhajt az éjjel, ölelve fon magába,
s megálmod az est.”
Szeretettel: Rita🌹