Találkozások/3.

Összes megtekintés: 70 

Ifjúság kék madarával találkozni kéne,
visszamenni időben, mikor szüleim éltek,
akik értem fáradoztak és engem szerettek,
akiknek én csakis jót és szépet köszönhetek.

Visszamenni oda, ahol olyan boldog voltam,
hol szívjóságot és oly sok szeretetet kaptam,
az lenne a dicsőséges, csodás találkozás,
a feledhetetlen és végső összeborulás.

Megfognám a kezük és vígan táncolnék velük,
elmondanám, hogy viszontagságos volt nélkülük,
elmesélnék mindent, mi bánt, fáj, milyen a magány,
majd dalolnék nekik mint egy kedves kis csalogány.

“Találkozások/3.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Ahogyan múlnak az évek, egyre többet gondolunk vissza a gyermekkorunkra. Vissza repülni a kék madár szárnyán és énekelni nekik mint, a kedves kis csalogány! De jó volna!
    Gratulálok további sok sikeres alkotást!
    Üdv:Marika

  2. Kedves Éva!

    Köszönöm az olvasást. Mindegy a saját korunk, mindegy, hány év telt el nélkülük, az ember visszavágyik abba az életkorba, amikor még a szülei éltek.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Kedves Rita, csodálatosan szép verssel emlékeztél drága szüleidre.
    Nincs olyan nap, hogy ne gondolnák szüleimre, míg élek hiányoznak.
    Szeretettel: Kata

  4. Kedves Marika!

    Köszönöm az olvasást. Vannak, akiket soha nem lehet elfeledni, akik örökké hiányozni fognak, mert nincs senki, aki azt az űrt, amit hagytak be tudná tölteni.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!