Találkozunk a vonaton

Szállnak fel a vonatra.
Ideje lenne indulni..
De a peron szélét valaki.
Nem akarja elhagyni.

Szállnak fel emlékek.
Akár madár a fészekből
De a koszos vágányt annyiszor..
Használta már, irgalom

Annyiszor állt a peronon.
Régi barát, szerelmek.
S tova küldtem mindet.
Csak ő maradhatott.

S ő mindig maradt..
Gőz füstjében, könyörög.
Hadd álljon tovább, nálam..
Mert nélküle én nem élhetek

S igaza van az árnynak..
Évekig a peronon állni..
Míg ő egy másik állomáson..
Csak én nem tudtam elengedni.

“Találkozunk a vonaton” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!