AZ ELSŐ

Összes megtekintés: 144 

Ha majd elfogynak a bárányfelhők
felettünk, az égbolt újra kék lesz, de
az őszi napfénye most csak a szoba
ablakán keresztül melegít.

Kicsit elmerengve nézem a sárguló leveleket,
ahogy fogócskáznak a szélben,s a délután
a falon már árnyjátékot játszik odakinn.

A távolból közeledsz,alakod aranysárga fénybe
foglalja a kora este,s ez most újra felidézi bennem
a pillanatot, azt az elsőt,azt a
legszebbet, amikor először találkoztunk,
azt,ami akkor mindent örökre megváltoztatott.

Emlékszem augusztus volt,amikor megismertelek.
A nap az ég alján járt már aznap este,és te
vidáman, mosolyogva jöttél felém,s ragyogtál,
ahogy beléptél az életembe.

“AZ ELSŐ” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nem tudom miért gáz önmagadtól is, de a kakakupacok nem illenek ide. Amire figyelned kellene az a tördelés (ha csak nem a Word miatt van) és az írásjelek (vesszők) utáni szünet. A vers egyáltalán nem rossz. Üdv: Anna

Szólj hozzá!