Találkozásaink

Találkozásunk zöld mezőn de szép volt,
felettünk kéken reszketett az égbolt,
szerelmünk mint a Nap, vadul sugárzott,
talán fel is gyújtotta azt a lángot.

Találkozásunk tenger árján ringott,
nem adtam volna érte egy forintot,
de délutánra már a bárka mélyén,
öleltük egymást vágyaink bilincsén.

Találkozásunk hegytetőn a szélben
belénk karolt és átfogott merészen,
mi onnan akkor jaj, de messze láttunk,
repültünk és nem ért a földre lábunk.

Találkozásunk hómezőn fehérlett,
idő előtti olvadást idézett,
megindult akkor százezernyi gleccser,
nem bírtak el tovább a nagy meleggel.

Találkozásunknak mi lett a vége,
együtt maradtunk végül ezredévre,
idő se tudja, hogy maradt szerelmed,
szerelmem ága közt ilyen soká meg.

“Találkozásaink” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!