Találkoztunk

Összes megtekintés: 116 

Mikor az est sötét lepellel
takarja be a nappal hívságait,
estéről, estére ablakomnál állva,
türelmesen várok Rád.
Tudom, hogy eljössz,
miért is ne jönnél,
lámpás nélkül is idetalálsz,
hisz éjszaka, tiéd a világ.
Megborzongok a szellőtől,
mely jelzi, közeledsz, két
kezemmel próbálom
terelni, a sötét fellegeket.
Jöjj, siess!
Reggel óta nem láttalak,
hisz hajnalban elűzött,
a fényben fürdő Nap.
Türelem meghozza gyümölcsét,
már látom fényedet,
mely fényes pántlikát húz
a sötét égbolt peremén.
Végre, végre!
Egy fodros felhő mögül
incselkedve kukucskálsz,
arcom gyengéden cirógatod,
ismét találkoztunk az éjszakában,
Én és a fénylő Hold.

“Találkoztunk” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Marika és Magdi!
    Pár hete, amikor teliholdas éjszaka volt, szobánkba egy darabig bevilágított a Hold.
    Ezt a szép látványt próbáltam versbe leírni.
    Szeretettel: Kata🌕🌖🌔

  2. Kedves Kata! Még ennyi idő után sem találok rá minden
    versetekre, az új oldalon. Tetszéssel, szeretettel olvastam
    versedet. Szépen leírt találkozás, bár először (a vers elején)
    más találkozásra ondoltam.
    M.

Szólj hozzá!