Sóvár szárnyakon libben fel egy sóhajon
A vágy és sírja, most van itt az alkalom:
Látni akarlak, újra hangod hallani,
Kezed a kezemben csak némán tartani…
Szemeidbe nézni, merülni a mélybe,
Mélyben izzó fénnyel repülni az égbe,
A kék Holdhoz bújni a karjaid között,
Közelebb jutni, hová lelked költözött…
Emlékszel, akkor milyen borús este volt?
Nem ragyogott csillag és bujdosott a Hold;
Más ez az este, tudom, találkoznunk kell,
Az álomtér most nyitva, s érzem, érkezel.
Átölelsz ma újra, és megnyugszom megint,
Örök lelked biztat és türelemre int,
Ölelésed csillag, mi fényvirágot hajt,
Hogy ne feledjem soha, lelkem hova tart!
Köszönöm szépen, Rita, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Ibolya
„Ölelésed csillag, mi fényvirágot hajt,
Hogy ne feledjem soha, lelkem hova tart!”
Szeretettel: Rita🌹