Kék Hold

Összes megtekintés: 36 

Sóvár szárnyakon libben fel egy sóhajon
A vágy és sírja, most van itt az alkalom:
Látni akarlak, újra hangod hallani,
Kezed a kezemben csak némán tartani…

Szemeidbe nézni, merülni a mélybe,
Mélyben izzó fénnyel repülni az égbe,
A kék Holdhoz bújni a karjaid között,
Közelebb jutni, hová lelked költözött…

Emlékszel, akkor milyen borús este volt?
Nem ragyogott csillag és bujdosott a Hold;
Más ez az este, tudom, találkoznunk kell,
Az álomtér most nyitva, s érzem, érkezel.

Átölelsz ma újra, és megnyugszom megint,
Örök lelked biztat és türelemre int,
Ölelésed csillag, mi fényvirágot hajt,
Hogy ne feledjem soha, lelkem hova tart!

“Kék Hold” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!