Gyilkos gondolat I.

Sokat gondolkodom azon, hogy
valójában mit is érzek irántad,
még ennyi idő távlatából is,
egyik nap szeretlek, másik nap utállak,
egyik nap ölelnélek, másik nap
kezem a torkodra fonnám, és addig
szorítanám, míg lelked el nem hagy.

E bűnös gondolatok megrémítenek,
hogyan juthat el két szerető lélek
ilyen messzire egymástól és a
realitástól. Gyilkosod lennék,
kezem által halnál, mi egykor
gyengéden ölelt át. Óh, bűnös
énem vajon megbocsátást nyerne-e
valaha ebben az életben, vagy sem.

Ha éjszakánként riadtan, verejtékezve
ébredsz, az tudd, hogy miattam van.
Megnyugvást ugyan ne várj, mit tettél,
örökre benned, s bennem él tovább.

“Gyilkos gondolat I.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. „Megnyugvást ugyan ne várj, mit tettél,
    örökre benned, s bennem él tovább.”

    A szerelmet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!