Volt egyszer…

Összes megtekintés: 234 

Konkoly szirmán ring az ég
szellő hordja hűvösét,
lebben pipacs pendelye
rétek piros gyöngyszeme,

szénaillat szerteszét,
gerle hívja kedvesét,
fák susognak csendesen
emlék nyílik szívemen.

Fák alatt öreg padon
te meg én s a csillagok,
mézes csók a szájakon
szelíd álmok szárnyakon,

kéz a kézben, öröklét,
lelkeink közt kötelék,
suttogásunk fényes nesz,
volt egyszer egy szerelem.

“Volt egyszer…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

Szólj hozzá!