A tegnap

Összes megtekintés: 68 

Ma még fojtogat a tegnap,
múltam, melyet a szél felkap.
A “volt egyszer”, és “egyszer volt”,
mint papíron a tintafolt.

Bennem él, lelkembe ágyaz,
arcomon a könny már száraz.
Régen történt, mégis fájó,
hogy milyen volt, nincs is rá szó.

Akkor volt a lehetetlen,
testem fáradt, tehetetlen.
Életemnek viharában,
egyedül az éjszakában.

Holnap már emlék a tegnap,
múltamból a jelen felcsap.
Visszaadja az erőmet,
s építgeti a jövőmet.

“A tegnap” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!