Volt egyszer…

Összes megtekintés: 136 

Volt egyszer
kényelmes kezeslábasom,
homokozóban
piros lapátom,
büszkén viselt kiskabátom,
magam mögött
hagyott lábnyomom.

Volt egyszer
első hajvágás után
arcomon krokodilkönnyem,
homlokomat csókoló
szeles reggelem,
tányéromon vajas-mézes
kenyerem.

Volt egyszer
hátamon úszócuccom,
nyakamba akasztott lakáskulcsom,
emlékeket őrző iskolapadom,
ballagáskor kitűnő bizonyítványom.

Volt egyszer
felhőtlen gyermekévem,
álmokkal teletömött zsebem,
földrajzból jeles feleletem,
ajkamon mosolyom
legnagyobb kincsem.

Volt egyszer
aputól ajándékba kapott kardom,
évek hegeit testemen hordom,
rímeimet kitartóan faragom,
felnőttkor útját taposom,
ölelő csendem magamra gombolom.

Budapest, 2021. április 24.

“Volt egyszer…” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Tibor!
    Versed olvasva olyan, mintha az ember pergő filmet nézne. Csodálatosat remekeltél ismét, szeretettel gratulálok! Éva

  2. Kedves Tibi! Nagyon szép “Volt egyszer” versed szeretettel olvastam. Ma is szép az életed, fürdőzöl az emberek szeretetében, sikerekben és maradjon is ez így szívvel kívánom. Éva

Szólj hozzá!