Egyszer volt emberek…

Egyszer volt emberek…

Istenem, hányszor éreztem régen,
Hogy az idő ólomlábakon jár,
Csak most látom, mekkorát tévedtem,
Jóval túl életem nyarán.

Ami az élet elején távolinak tűnik,
Egy szempillantás múlva előttünk áll,
Az elmulasztott pillanat elmúlik,
És vissza nem jön soha már.

A szakadások egyre szaporodnak életem szövetén.
Kedves arcok és nevek,
Eltűntek csendben, észrevétlen,
S velük múltam egy darabkája is elveszett.

Egyszer volt emberek a múltból,
Életem tanúi voltatok nekem,
Sok-sok kedves élményem őrizői,
amikre nélkületek, félek, nem emlékezem.

“Egyszer volt emberek…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nagyon szép és bölcs gondolatok. Bizony így van, visszafelé nézve, hamar elszaladt az idő és eltűntek azok az emberek, akik szeretettek minket.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!