Volt egyszer…

Összes megtekintés: 24 

Volt egyszer, hol nem volt, mesék ködén túl,
volt egy szerelmes arcú hableány,
kitől megannyi férfi csókot koldult,
kinek csillag virult a homlokán.

Szemében tengereknek kékje égett,
dalában messzi szólamok között
cikáztak át az ismeretlen képek,
amint a part falának ütközött.

Mihelyt a lágy fövenyre érve lépett,
körülvették a léha ördögök,
és csalták léhamód gonosz szirének,
de végleg ő e földre költözött.

Egy parti sétán egyszer rátaláltam,
szerelmes lelkünk akkor összeért,
elvittem őt, s a tengerparti házban
a hajnal fénye minket ébren ért.

Csupán egy múló, röpke pillanatra
aludtam el, de már nem volt sehol,
zúgó vihar vetette őt a partra,
azóta bennem mélabú honol.

Volt egyszer, hol nem volt, mesék ködén túl,
volt egy szerelmes arcú hableány,
elvitte szívemet sötét habokba,
az is lehet, hogy álmodtam csupán.

“Volt egyszer…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!