Volt egyszer…

Összes megtekintés: 100 

Nem hiszek már a mesékben, megcsúfolt a délibáb,
tündér álmok messze tűntek, és megnőtt a kicsi lány.
Pedig régen hogy szerettem a “királyfis” meséket,
naphosszat csak azt olvastam, ‘s az unalmas estéken.
Kedvencem lett minden sárkány, habár gonosz valahány,
nem számított hány feje van, nálunk otthonra talált.
Nem volt tévénk így a könyvek repítettek messzire,
film helyett az én fejemben kelt minden hős életre.
Királylány nem vágytam lenni, nem kellett a palota,
hiszen kacsalábon forog, hogy menjek én fel oda?
Üveghegyre nem készültem, nem kaptam én vascsizmát,
bár az élet néha csúszós, elgáncsolt a nagyvilág.
Egyet azért megtanultam, hinni kell a varázsban,
ha az ember odafigyel, rátalál a varázslat,
mert, amikor öledbe ül egy aprócska kisgyerek,
„Volt egyszer…” súgod a mesét, és a szíved megremeg.

“Volt egyszer…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Örülök, hogy újra olvashattam tőled valamit, ráadásul nagy tetszéssel, mert aranyos nagyon a versed, tele humorral fűszerezett bölcsességgel.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!