Volt egyszer/ egyszer volt…

Összes megtekintés: 26 

Amikor én kicsi voltam,
bizony sokat gondolkodtam:
mért nem szabad… , mért nem tudok…
miért tilos…, máig titok.

Emlékeztem, anyu mondta,
ne rakodjak, mert az ronda,
fut a lakás, fut a ház is,
vendég jöhet, s jöhet más is.

De én erre nem hallgattam,
jó tanácsát futni hagytam,
nézegettem „tükröm, tükröm”…
megijedtem, anyu bejön…

Becsaptam a komódajtót,
leesett minden, mi rajt volt,
összetört a sok-sok emlék,
máig fáj az „emlék”- emlék.

“Volt egyszer/ egyszer volt…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Éva és Rita!
    Köszönöm, hogy olvastatok, és egyetértetek velem. Ez a kis történet mély nyomot hagyott bennem, mert a “minden”-ben benne volt nagymamám Amerikából magával hozott, és féltve őrzőtt “Jézus Szíve szobor” is. Én tudtam, hogy fontos neki. Ő nem szidott meg, de szomorú volt miatta.
    Köszöntelek Benneteket szeretettel:
    Erzsi

  2. Kedves Erzsike!
    Kedves versed nagyon tetszett. Azért mire a gyermek felnő rájön, a feddés sokszor jogos volt. Szeretettel: Éva

  3. “összetört a sok-sok emlék,
    máig fáj az „emlék”- emlék.”

    Kedves kis versed tetszéssel olvastam, bizony sok mindent nem úgy csináltunk/csinálunk, mint ahogy kellett volna.

    Szeretettel: Rita

    🌹

Szólj hozzá!