Volt és lesz

Volt egyszer,
ki sosem volt,
kicsit élő,
kicsit holt.

Láttam őt,
a szebb jövőt,
néha, múltba
révedőt.

Rohant át
az életen,
nem törődött
én velem.

Rám kacsint
és elszalad,
minden egyes
pillanat.

Jön felém,
de tova száll,
megragadom,
tán, megáll!

Vén bolond
és fiatal,
örök ifjú,
meg, nem hal!

“Volt és lesz” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!