Én készültem,
de nem voltam készen.
A vicces doki
az UH vizsgálófejet
nagy tócsa gélben
tologatva
– kínai nagyáruházi
szlogenként –
kijelentette:
“Gratulálok!
Egyet fizet
kettőt vihet!”
Miközben papírtörlővel
törölgettem
magam, azért még
-egy szívre
mért ökölpacsiként –
megjegyezte:
“Ne élje bele
magát Anyuka!
Sokszor az egyik
felszívódik.”
Gondolom, ki kellett
ezt mondania,
miközben sokáig
nem vettem levegőt,
mert egyből eszembe
jutott Radnóti Miklós
Ikrek hava-fájdalma.
Onnantól kezdve
– makacsul, mint
göcsörtös almafák –
növesztettelek titeket,
hányásig falva
a fehérjét.
Minden vizsgálatra úgy
készültem, mintha
szigorlatoztatott
volna az élet,
az érdemjegyet
grammokban, centikben
és szívverésekben mérve.
Akkor már vártam rátok,
remélve,
hogy jó anyátok
leszek, s majd
teszek és veszek.
Bár nehezen tudtam elhinni,
hogy erre is jó a testem.
Hogy úgy működik, mint
egy ikerkilövő
rakétaállomás és
pályára
állíthat titeket.
– Egyébként egyáltalán
nem voltatok
mérges öreg bácsiknak
tűnő, vörös répafejek! –
Kedvesen pislogtatok
egyetlen inkubátorban
elférve,
de én már akkor
megszülettem,
amikor egyikőtök
a szokásos
felsírási procedúra
közben magzatmázas
mosolyra húzta
fogatlan száját.
Gratulálok a zsűri nyereményhez. További sikereket, alkotó kedvet kívánok!
Szeretettel: Rita🌹
Köszönöm szépen Ilona a kedves észrevételedet! Igen, kemény néha…de ugye nem adnánk semmiért…❤️
Hát ez nagyon cuki…. az anyává válás kemény életforma az már biztos.. főleg kettőnél , tetszett a humorral átszőtt versed – gratula
Szeretettel Ilona
Köszönöm szépen Drága Rita!😍😍😘
Mit nem adtam volna, ha ikreim születhetnek. Tetszéssel olvastam a verset.
Szeretettel: Rita🌹