Volt egyszer egy szerelem

Volt egyszer egy szerelem

Mióta elmúltak boldog óráink,
Csupán lopott percekből élek.
Szívemmel hallom még csengő szavaid,
Szíved dísze volt lelkemnek.

Mint folyón a papírcsónak,
Úgy foszlott szét szerelmünk is.
Egy vízesés állt közénk,
Ahol én voltam a levél,és te a kavics.

Csöppnyi könyvtárából az
emlékeimnek,
Én Téged örökre kölcsönvettelek.
Magányos fázós éjjelen,
Magamra húzom színes emlékeimet.

Utolsó napunk fényét,én
Mélyen a szemeimbe zártam.
Mely még most is ragyog.
Kettőnk között már csak
az örökös némaság szivárog.

“Volt egyszer egy szerelem” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!