Összehasolíthatatlanul

Összehasonlíthatatlanul

Vadvirágcsokrom, csak gaz volt neked.
A verseimnél, te sokkal szebbeket írtál…
S a rajzaim, élhetetlenek.

De nekem mégis van egy könyvem,
melyet naponta olvasok.
Minden lapján
egy-egy száradó, kis virág ragyog.
Mindegy, hogy ibolya
vagy tépett szirmú margaréta;
hisz magában hordja
a nevető fényt a szemében;
mely akkor lesz csoda,
mikor évek múltán,
megfáradtan,
visszalophatom oda.

A szekrényemen már alig van hely:
sok kis krikszkraksz,
előnytelen pókhas;
ez mind én vagyok.
Ha engem ilyennek lát a gyerekszem:
• Ám legyen!
Hisz minden vonás
újabb szint hagy az egyéniségemen.

S ha egy rímtelen,
hibákkal teli,
elmaszatolt, döcögős
versecskét látok,
én leszek az első ki átöleli azt,
aki így hozzám
segítségért kiáltott!