Lila akác

Lila akác

Tavasz jött, mint minden évben újra,
dús lombokban pompázott a platán.
Tekergőző indáin kinyújtja
fürtös virágát a lila akác.

Sétálok a hárs alatt csendesen,
karéjos fák közt kanyarog az út.
A kert alján kis patak csörgedez,
halk csacsogással fürgén tovafut.

Repkény zöldje szalad a falakon,
felkúszik az eresz tetejére.
Lelkem mélyén bánatom hallgatom,
s leülök egy kőszirt peremére.

Ibolyától kék pettyes a pázsit,
illata vetekszik az akáccal.
Kőoszlopon ott virít a másik,
s nem tudok betelni a varázzsal.

Lugas alá húzódom csendesen,
ruhám fodra szelíden hullámzik.
Bársonyos szellő lágyan lengedez,
hajam selymével kacéran játszik.

Rám hajlik a lila akác ága,
s te váratlan-könnyedén megjelensz.
Szép szerelmem bódító virága
elhervadtál örökre a kertben.

“Lila akác” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Tetszéssel olvastam csodaszép soraid. Örülök, hogy csatlakoztál a HM-közös versíráshoz is. Soraiddal gazdagítod a közös alkotást.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!