Új Világ

Természetszőnyeg alatt kín,
fájdalom ruhájában a május,
érzések lehullt szirmát szél sepregeti,
imára kulcsolja kezét a magány.

Múlt pernyéje hamuszürke,
megrágott percek holtan,
földköpeny sebét a fény gyógyítja,
világosság a lét szekrényéből előkerül.

Új Világ pelyhedző rügye,
táncoló Nap sugarát hinti,
égbolton átível a csodás szivárványhíd,
csend magzatja a hajnal méhében.

Langy lélegzet ajkon szökik,
mosoly álarca újra az arcon,
kigombolja szűk kabátját a szabadság,
megtelik színekkel a végtelen tér medre.

Budapest, 2021. május 19.

“Új Világ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Köszönöm dicsérő szavaid. Kicsit talán túlzol. Örülök, hogy tetszik a kötetem tartalma. Várom majd az emailodat!
    További szép napot kívánok!

    Barátsággal: Tibor

  2. Kedves Tibi!

    Elképesztő szóképeket használsz. Néha már az az érzésem, hogy túl jók a verseid, “rontani ” kellene rajtuk. A kötetedet olvasom, majd jelentkezem, ha befejeztem. Örülök, hogy találkoztunk a Klárisban.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!