Új világ

A múltunk fájdalmas emlékei

Mélyen a csendben némán ballagok ,
és eszembe jutnak a fájó tegnapok.
Amelyek még ma is megoldásra várnak ,
hiszen az emberek szívében,
hatalmasra nőttek a homályos árnyak .

A szépségek útja lefele vezetett,
Összedőlni látszott egy tervszerű élet.
A remény gyorsan elveszett
és az emberi lét a szélben ,
csak egy pislákoló gyertya lángja lett.

Ebben a hajóban mindenki együtt utazott ,
Mindenki elveszett volt és elhagyatott.
Süllyedt ez a hajó, s ebből mindenki
kitörni vágyott,
A fájdalom s a sok halál mindenkiben
nagy nyomott hagyott.

“Új világ” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!