Új világ

Hányszor keltem útra, tarisznyámban az élet súlya:
a temérdek rossz, és kevéske jó, mi történt velem!
s hányszor nem léptem, bár vonzott a tudás kútja,
mikor félrelöktek képmutató, álszent emberek.

Hinni akartam, valahol vár egy új, egy szebb világ,
ahol nyugodalmam lehet, mindig tele a kamra,
egy virágos mező, rajta nádtetős, meszelt kis ház,
tulipános faragott tornác, kényeskedő macska…

S ha eljön az Öregség, leül mellém a kispadra,
és nem bánom, ha a bársonyos este rám is terül,
valahol egy csalogány elveszett párját siratja,
és én fölfelé szállok, hol a holdember hegedül.

Az igaz barátokkal ott egy asztal köré ülünk,
együtt építjük fel a magunk tiszta, új világát,
poharunkat azokra ürítjük, kiket szeretünk,
napsugárkoszorút küldünk nekik, fénylő szivárványt.

“Új világ” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Csak remélni merem, hogy valahol talán tényleg vár ránk “egy új, egy szebb világ”, ahol a rég nem látott barátainkkal együtt izgulunk azokért, akik még nem jutottak el a mi új és szép világunkba.
    Gratulálok, és szeretettel köszöntelek:
    Erzsi

Szólj hozzá!