Új világ

Nekem nem kell az új világ,
egy ismeretlen, tág téridőben
talán el is veszíteném magam.
Nem tudnám, kintről vagy bentről
rohan az ellen ellenem,
míg az idő “éppen-csak”
percegését szinte észre sem veszem.
Én az elmúltat akarom vissza,
a régit, az édeset,
anyám kezében egy
maszatos gyerekkezet,
és mikor először eszméltem,
hogyan és mit szabad,
mikor a repülő elvitte
első, igazi csókomat.
A régit akarom, mindent,
mi régen elveszett,
foltozgatni, amíg s amit még lehet,
ahogy nagyanyám egykor
a könyöknél szétfeslett ruhát,
s a belőlem kiszakadt két kis csodát
figyelni-vigyázni még.
Mert én már csak egy darab
fecni vagyok, legfeljebb
összegyűrt, A/4-es papír.
Görbe az ujjam is, ki tudja, meddig ír.

“Új világ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Amikor bajunk van a jelennel, jövővel, csak a múltba tudunk menekülni. Köszönöm, hogy itt jártál.

    Szeretettel: Kati

  2. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.

    Szeretettel: Kati🌼

  3. Kedves Kati! Sokunkban van az az érzés, hogy régen szebb volt, főként gyermekkorban, amikor az ember még nem látta a világ visszásságait. Azok az érzések kellenének, hogy úgy tudjuk látni a mát is. Tetszett versed, gratulálok hozzá! Szeretettel: Éva

  4. “Én az elmúltat akarom vissza,
    a régit, az édeset,”

    Kedves Kati!

    Én is. Tetszéssel és egyetértéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!