Új világ/2.

Oly fényesen csillog a lány szeme,
szívében már bimbózik a rózsa,
karcsú dereka, csodás külleme,
ajakán kedvese forró csókja.

Csodás szép szerelem, epekedés,
lebegés, szenvedély, vágyakozás,
tán nem e világi ez az érzés,
mégis úgy kell a rácsodálkozás.

Tartalmatlan nélküle az élet,
nehéz a szívnek, ha ily epedő,
számlálja napot, órát és percet,
beteljesüljön az eljövendő.

Mikor összekötik az életük,
és kimondják azt, hogy mindörökre,
egy ütemre dobban már a szívük,
szövetséget kötnek örömükre.

Új világ remény küszöbén állnak,
kéz kézben, boldog egyetértésben,
hűségre és boldogságra vágynak,
hosszú életen át békességben.

“Új világ/2.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. A “holtomiglan, holtodiglan” eskü már kiment a divatból, csak az tudja, mennyit ért, aki végigkísérte párját ezen az úton.
    De reménykednek a sorsukat összekötő fiatalok is ebben a közös, örökké tartó új világban. Szeretettel olvstam versed:
    Erzsi

  2. Kedves Rita! Ez a fajta új világ várás sokunknak megadatott egyszer (van akinek többször is). Szép lett a versed, szeretettel olvastalak: Éva

Szólj hozzá!