Hajnaltól éjfélig

Hajnaltól éjfélig

A pirosló Hajnal hűs sóhajtása
szellőket ringat a rétek felett.
Gyöngyöző harmat hull remegő ágra,
a kéklő égbolt napcsókot lehel.

Ezüstös fátylából kilép a Reggel,
üde zöld illatot hint a tájra.
Vidám madárdaltól hangos a fenyves,
trillája száll a messzi határba.

Tüzes trónján ül Délben a napkorong,
forró sugarát nyílként repíti.
Százezer számra a lankás dombokon
tenger virágát földre teríti.

Bíbornyoszolyáján megpihen az Est,
barna szárnyával felrepül az égre.
Lángcsóva ecsettel rézvörös fényt fest
az alkonyat sötét köpenyére.

Mint kormos pillangó érkezik az Éj,
csillagok szikráznak bronz bársonyán.
Fekete palástjának violakék
fátyla átszövi a hold vánkosát.

“Hajnaltól éjfélig” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Mint kormos pillangó érkezik az Éj,
    csillagok szikráznak bronz bársonyán.
    Fekete palástjának violakék
    fátyla átszövi a hold vánkosát.”

    Remek hasonlatok. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

    🌹

Szólj hozzá!