Hajnali Lovag

Fülledt nyári hajnalon, kipp kopp, szedi szaporán,
megjelenik a fák között egy négylábú árny.
Harmatcseppes levélszár a reggelije,
magában van, tán nincs is senkije.

A távolból füttyszó, de nem madár a gazdája,
Egy Ifjúé, kezében a lova kantárja.
Mellélép, megpaskolja a jószág nyakát,
Biztos boldog, hogy újra rátalált.

Egy mozdulat, már a nyeregben helyezkedik,
Ül rajta, büszke háta szépen egyenesedik.
Daliás legény ő, rúg mindkét lábával,
s árkon bokron vágtat szép paripájával.

Eltűntek a távolban, álom volt csak talán?
Lovag vágtatott volna a Fekete paripán?
Bizony az lehetett, ment dombon, ment síkon,
Hogy valahol egy királylányt kiszabadítson.

2021.06.18 Ober-Ramstadt

“Hajnali Lovag” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!