Fülledt nyári hajnalon, kipp kopp, szedi szaporán,
megjelenik a fák között egy négylábú árny.
Harmatcseppes levélszár a reggelije,
magában van, tán nincs is senkije.
A távolból füttyszó, de nem madár a gazdája,
Egy Ifjúé, kezében a lova kantárja.
Mellélép, megpaskolja a jószág nyakát,
Biztos boldog, hogy újra rátalált.
Egy mozdulat, már a nyeregben helyezkedik,
Ül rajta, büszke háta szépen egyenesedik.
Daliás legény ő, rúg mindkét lábával,
s árkon bokron vágtat szép paripájával.
Eltűntek a távolban, álom volt csak talán?
Lovag vágtatott volna a Fekete paripán?
Bizony az lehetett, ment dombon, ment síkon,
Hogy valahol egy királylányt kiszabadítson.
2021.06.18 Ober-Ramstadt
Köszönöm Rita szeretettel ölellek 🙂
„Bizony az lehetett, ment dombon, ment síkon,
Hogy valahol egy királylányt kiszabadítson.”
Szeretettel: Rita🌹