Túl nagyot álmodtunk

Menjünk, tapossuk szét,
a jövőt, az álmot!
Élni, miért hagyjuk
a bajt hozó átkot?

Jön, majd egy hős lovag,
értünk, egy éjszakán?
Szeplőtelen jellem,
hófehér paripán?

Kezében karddal oszt,
igazat minékünk?
Védelmezve szeret,
pokolra száll értünk?

Mesebeli lovag,
mesebeli vágyak!
Nem vagyunk mi hősök,
üresek az ágyak.

“Túl nagyot álmodtunk” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!