Ballada a XIII. századból

Ballada a XIII. századból
a székely leányról, lovag kedveséről és a tatár kán fiáról

Anyám, édesanyám, vérben úszik lábam,
ne adj engem, ne adj gyilkos, vad tatárnak.
Van lovagi mátkám szép Erdélyországban,
hűséget fogadtunk már régen egymásnak.

Lányom, édes lányom bizony el kell menned,
tatár kán fiának ígéretet tettem.
Messze tatár földön talpig nehéz vasban
raboskodik apád mély sötét barlangban.

Szőke székely leány, szabad lesz az apád,
hogyha eljössz hozzám, s te leszel az arám.
Arany trónusomon boldog leszel vélem,
királynémmá teszlek, néked hódol népem.

Nem megyek, nem megyek, kutyafejű tatár,
nem szeretlek téged, ez itt az én hazám.
Apám szabadságát megváltja kedvesem,
lovag módra harcol hűséges szerelmem.

Halj meg hát, halj meg hát, nem kellesz már nékem,
rabnőmmé sem teszlek, hulljon piros véred.
Lováról a leányt a mélybe vetette,
ott talált rá holtan sírig hű kedvese.

Együtt nyugszanak már, nem váltak el soha,
védőn borult rájuk az égi kupola.
Vadgerle felettük fújja a nótáját,
szegény pár sohasem érte meg a nászát.

“Ballada a XIII. századból” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Már többször is elolvastam a versed és egyre jobban tetszik, bár már elsőre is magas helyre tettem. Önmagában az, hogy balladát írtál, ráadásul ennyire meghatóan szépet. Valami csoda ez a vers.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Zsuzsa!

    Elismeréssel gratulálok a nyereményedhez. Csodás és gyönyörűséges verseid már volt alkalmam megismerni, igazán megérdemelted, hogy helyezést is elérj valamelyikkel.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Ó, hát szerintem a helyezéseket elcserélték, de oly mindegy, hiszen a nyeremény ugyan az. A vélemény pedig szabad és gyönyörű versedhez már gratulálva a nyereményedhez is gratulálok!

Szólj hozzá!