Nem kell a mese

Nem kell nekem fehér ló,
se tejfelszőke herceg,
nem kell éji Rómeó
halott hősszerelmes.

Boldogságot nem mérek
várban, palotában,
sem gyémántos gyűrűben,
vaskos bankszámlában.

Lovagom se viseljen
fényes páncélt, s kardot,
vártoronyban nem hímzek,
ha tű szúr se alszok.

Miattam a sárkánnyal
harcolnod biz’ nem kell,
hagyj a hősnek csókjával,
mostohám úgysincsen.

Légy inkább az a férfi,
‘ki lovag páncél nélkül,
s leszek neked örökig,
aki veled őszül.

“Nem kell a mese” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm szívet melengető szavaidat kedves Kitti! Örülök, hogy tetszik! A témában írt verseddel én is hasonlóképp egyetértek! Szuper írás, tetszett!
    Szeretettel: Éva😍

  2. Remek ez a vers Éva! Ritmusa kiegyensúlyozott, a rímeivel együtt és tartalmával is mélyen egyet tudok érteni. Gratulálok!

  3. Kedves Éva!
    Nagyon tetszik a versed, és a befejező versszakkal teljes mértékben egyet értek.
    “Légy inkább az a férfi,
    ‘ki lovag páncél nélkül,
    s leszek neked örökig,
    aki veled őszül.”
    Szeretettel gratulálok: Kata

  4. Kedves Éva! Nagyon, de nagyon jól sikerült lovagversednél
    szeretettel időztem. Bár a címet olvasva még nem gondoltam,
    hogy az adott témában íródott.
    Gratulálok.
    Mária

Szólj hozzá!