A vén lovag imája

Megosztás Nyomtatás 445 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Verselő versek Szerző:

A vén lovag imája

Vajon megtalálom e azt a házat,
hol őszülő fejemet lehajthatom?
de annyi még e földön a gyalázat,
remélni sem merem, békén nyughatom.

Országutak koldus lovagja vagyok,
jó lovam csontjait farkasok eszik,
páncélom rozsda marja, tán ez a napom,
mikor haramiák véremet veszik.

Hogy honnan indultam, már nem emlékszem,
ki oltott belém ily’ lázas késztetést,
ki lehet aki irányítja léptem,
Uram, ha te, vedd rólam e küldetést!

Az igazságért annyi csatát vívtam,
hirdettem messze földön szent nevedet
magamnak kincset soha nem tartottam,
árvák kapták azt, nincstelen emberek.,

Kérlek, add másnak a lámpást, had vigye!
Ki fiatal, annak könnyebb a teher,
s hol fáradt lovagod békén pihenne,
illatos olajfa ligethez terelj!

“A vén lovag imája” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  2. “de annyi még e földön a gyalázat,
    remélni sem merem, békén nyughatom”

    Kedves Éva, szavaid időtlenek.
    A vers csodás, van mondanivalód és stílusod. Gratulálok a nyereményhez is.

    Liza 🌷

  3. Kedves Barátaim! Hálás szívvel köszönöm a gratulációkat, a kedves szavakat! Szeretettel: Éva

  5. Kedves Éva!

    Sok szeretettel gratulálok ehhez a csodás versedez, és a helyezéshez is.
    Magdi🌷🥀

  8. Évikém! Gratulálok neked a nyereményhez! A helyezéshez nem annyira, mert többre érdemes ez a vers, mint most az első helyezett, de hát mindenki szubjektív véleménye más. Ezek szerint nagyon más.

  9. Kedves Éva!
    “magamnak kincset soha nem tartottam,
    árvák kapták azt, nincstelen emberek.”
    Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam soraidat a vén lovagról!
    Szeretettel: Marika🌼

  10. Kedves Éva!

    Nagyon jó! Vén lovagokról ritkán írnak, kivéve Cervantest. Régi dicsőségük leáldozott, de büszkén tekintenek vissza hőstetteikre és a szegények gyámolítására. Remekül ábrázoltad a lovag kesergését és nosztalgiáját. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  11. Drága Éva! Versedről a keresztes-lovagok jutottak eszembe és azonnal adtál egy ötletet. Remek kis versedet így dupla örömmel olvastam.

  12. “Az igazságért annyi csatát vívtam,
    hirdettem messze földön szent nevedet
    magamnak kincset soha nem tartottam,
    árvák kapták azt, nincstelen emberek.,”

    Meghatóan szép sorok.

    Szeretettel és tetszéssel olvastam: Rita🌹

Szólj hozzá!