A lovag…

Mottó:
“– Miről lehet felismerni a vidám motorost?
– Nem tudom. Miről?
– Muslicák vannak a fogai között.”
(vicc)

Hegyre föl és völgyre le motorozik Lalika,
Ötvenéves elmúlt már ő és Jawa motorja,
Fekete az ülése, fekete az oldala,
Köhög, fújtat és prüszköl, mint egy öreg paripa.

Zörög, majdnem szétesik a rozoga motorja,
Rozinánte a neve, hisz az híres paripa,
Füstöl, bűzös, benzines bolondozó jószága,
Ilyet látni dicsőség, a világon nincs párja.

Büszkén ül a motorján a szakállas Lalika,
Lassan hajt, mert ráérős, nem siet a munkába,
Fekete bőrszerkója, fekete a csizmája,
Régi a szemüvege és a bukósisakja.

Álmodozik Lalika, vajon hol van a párja?,
Vigyorogva dúdolgat, hátha így megtalálja,
Jó lenne megpihenni, mert már fáj a dereka,
Hol van itt a parkoló?, mert egy kicsit megállna.

Közelben van egy forrás, odaér nemsokára,
Végre csönd lesz az úton, megpihen a motorja,
Arra viszont nem számít a motoros Lalika,
Ott találja az angyalt, az ajándékát mára.

Amint megáll, s meglátja, lefullad a motorja,
Elveszti józan eszét, tátva marad a szája,
Csodálatos mosollyal a padon egy nő várja,
Föláll, s közben azt mondja: “Téged várlak, Lalika.

Varázsgömbjét megnézte, s azt mondta a boszorka,
Lovagom megtalálom, ha ide kijövök ma,
És lám, igazat jósolt, nem vártam én hiába,
Ezért nagyon örvendek, a nevem meg Pannácska.”

Varázslatos a haja, az arca, az alakja,
Fiatalos és magas, hozzáillik Lalika,
Térdre borul, fejet hajt régimódi lovagja,
Szinte sírva örvendez, mert megkerült a párja.

Ismerkednek, beszélnek, majd együtt elindulnak,
Új világ vár őrájuk, s a motorra fölkapnak,
Berúgják a gázpedált, s elindul a paripa,
Rajta ül már Pannácska és az ő hű lovagja.

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2021. június 19.

Szólj hozzá!