Utolsó lovag

Maradt-e még, ki hoz neked virágot,
s remegve szórja rád a bókjait,
ki fonja még köréd a lenge álmod,
mi éjjelente félve boldogít?

Ki még letörli néha-néha könnyed,
segít neked, ha majd erőd apad,
ki érti még a régi, szép időket,
s öreg korodra is veled marad?

Ki átölel, ha elhagyott a béke,
elűzi tőled orvvadászaid,
kinek, ha kell még érted hull a vére,
de félreáll az óhajod szerint?

Vajon maradt-e itt a múlt ködéből
még egy bolond lovag, ki verseket költ?

“Utolsó lovag” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!