Az én lovagom

Az én lovagom egy igazi herceg,
vagyonával nem kérkedik, nem henceg,
hajam kontyba szépen összetűzve,
ő vágtat felém szerelemtől űzve.

Várok rá az erdei tisztáson,
sejtelmes éj, reszketek és fázom,
hol késik már, rég leszállt az este,
hová tűnt el délceg, izmos teste?

Sokáig elmélázgatok ezen,
selyem kendőm vállamról leveszem,
s midőn percek, órák egyre múlnak,
könnyeim már patakokban hullnak.

Egyszerre csak lódobogást hallok,
(Atyám, minden bűnömet bevallok!)
engedd meg, hogy egymásé lehessünk,
amíg élünk őszintén szeressünk.

Álomszerű, minden olyan furcsa,
tudja jól, hol erényövem kulcsa,
anyja e nőt hatvan éve szülte,
maga helyett apukáját küldte!

Budapest, 2021. július 12.

“Az én lovagom” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ritám!
    Az utolsó utáni pillanatban tettem fel a verset, ezért nem is láttad. Mert Te mindig írsz hozzám, ami nagyon jólesik.
    Nagyon szépen köszönöm, örülök, ha tetszett ez a nyári, kis könnyed humoros versike.

    Szeretettel: Icu🌹

  2. Kedves Icu!

    Nem is értem, hogy maradhatott ki ez a versed, miként kerülhette el a figyelmem, de most ráleltem és igazán jót szórakoztam rajta. “hol késik már, rég leszállt az este,hová tűnt el délceg, izmos teste?” Aztán megjött az apuka. Remek.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Van humorod Icu, meg kell hagyni. Szeretem az ilyen vicces történeteket olvasni, főleg reggel, amikor még nyűgös vagyok a hajnali ébredéstől, az esős időtől és kedvetlen a hatalmas gyomerdőtől, ami az udvaromon vár. Köszi a vidám perceket!

  4. Drága Icuka!

    Megnevettettél ilyen késő este, legalább elküldte az apukáját, nem volt hiába a várakozás.
    Szeretettel gratulálok vidám versedhez.
    Magdi🌷🥀

  5. Nagyon jót mosolyogtam kedves Ica az utolsó versszakodon. Hát nem igaza volt, hogy az apukáját küldte? De milyen rozsdás lehet az a lakat… Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!