Kint a határban ( nyári kalandok)

A határban sűrűn járok
nyílnak ott szép vadvirágok.
Hallgatom a határ szavát
lelkemre szór ezer csodát.

Csodálom a selymes rétet
az útszéli madárfészket
kis csicsergő füstifecskét
tarka szárnyú, cifra-lepkét.

Elém tárul a nagy Róna,
Istenem, ha szárnyam volna!
Bejárnám az összes zugát,
feledtetné szívem búját.

Merengek a Szőke Tiszán
kanyarogva jár a pusztán.
Látványos a “virágzása”
kis kérészek röpke násza.

Baktat a Nap: tiszta égen
Délibáb lebeg a réten
elvarázsol ez a látvány
szemeimben emelt bálvány.

Elnézem a napfelkeltét,
varázslatos naplementét,
fényes csillag hogyan ragyog,
közben a Hold velem gagyog.

Szép alföldi gazdag határ
bennem él a reménysugár:
Az utódok számon tartják,
dédelgetik, őrzik álmát!

Filmként pereg sok szép emlék
ó, ha újra átélhetném!
A szívemben raktak fészket.
Amíg élek, őrzöm őket!