Nyári kaland

A vízparton, a Balatonnál
nagyon régen, száz éve,
ott nyaraltunk a férjemmel,
jó pihenést remélve.

Hűvös lett a nyári napból,
kedvesem kitalálta,
látogassuk meg egy régi
ismerősét, talán ma…

Egymást nagyon régen látták,
de a fiú kedvesen
meghívott magához minket
kint a szép szőlőhegyen.

Elindultunk sétálgatva
ebéd után csendesen,
nem találtuk meg a házat,
féltünk, este ne legyen.

Aztán végre egy kis házban
kedves ember köszönt ránk,
a kapuból betessékelt,
hiszen rég várt már miránk.

Iszogattunk, beszélgettünk,
jól esett a barátság,
régi emlékekre leltünk,
ebben semmi galádság.

„De szép is volt, kedves Józsi”
– vendéglátónk így beszélt,
„Nem vagyok én, nem, nem Józsi,
valakivel felcserélt…”

„Nem vagy Józsi? De hát ki vagy? „
„Imre vagyok,hisz tudod.
Együtt jártunk tanfolyamra
tavalyelőtt, jól tudod.

„Tanfolyamra? Én pajtásom
Kanadából vártam ma,
együtt jártunk iskolába,
sok év telt el azóta.”

„Nem vagy gazdász? Nem te voltál
tavasszal padszomszédom,
amikor a tanfolyamot
végeztük itt, Cserhalmon?”

„Nem, nem, én pilóta vagyok,
igaz, régen nyugdíjban,
gyermekkori jóbarátom
azt ígérte, betoppan…”

Jót nevettünk mind a hárman,
jót mulattunk e napon,
Így szereztünk új barátot,
s messze szállt az unalom.

“Nyári kaland” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm kedves Rita és kedves Rozika!
    Valóban nagy kaland volt, a felületes, alkalmi, és a régen látott gyermekkori barát fel nem ismerése. De jót beszélgettünk, hasonló korúak azonos típusú emlékei okán, és igen jót nevettünk a végén.
    Üdv: Erzsi

  2. Hát, ez tüneményes volt. Ráadásul épp a napokban írtam arról, hogy fogalmam sincs, kivel találkoztam, aki viszont ismert engem és én is ismerősnek találtam őt, de hogy honnan? Itt viszont senki sem tudta, hogy ki a másik, illetve valakinek gondolta, de nem az volt. Remekül versbe foglaltad ezt a jó kis sztorit.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!