Nyári kalandok

Nyár felénél járok még,
napsugár barnítja testem rég.
Napok kövein taposok,
fejemben új reményt alkotok.

Siker várát meghódítom,
győzelem zászlaját otthagyom.
Nyakamba szakadt nyári kalandok,
álmomban felhőket rajzolok.

Virág tengerében megmártózom,
színes pillangóval fogócskázom.
Emlékeim padlása csurig tele,
cirógatja arcom július szele.

Éjjel ölel csillaglámpás égi táj,
rám mosolygó magaslat-száj.
Végül nyár végéhez érek,
lelkemben nyugodtságot érzek.

Budapest, 2021. július 19.

“Nyári kalandok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Évikém!

    Örülök, hogy ismét nálam jártál.

    Barátsággal: Tibor

  2. Kalandos ez a nyár versed ezt sugallja! Szép mint mindig! Szeretettel Éva

  3. Kedves Róza!

    Köszönöm szépen olvasásod, megtiszteltél vele.
    Örülök, hogy tetszett.

    Üdv: Tibor

  4. Kedves Tibor! Kedves, szép versed nyugalmat sugároz. Jó volt olvasni. Szeretettel: Róza

  5. Köszönöm szépen, hogy olvastál Pilla! Kedves Tőled.

    Üdv: Tibor

  6. Csillaglámpás éji táj – ez nagyon tetszik, kedves Tibor. 🙂
    Szeretettel olvastalak. (Stílusosan: éjjel.) 🙂

  7. Köszönöm szépen, hogy itt jártál, olvastál Rita!

    Üdvözlettel: Tibor

Szólj hozzá!