A baj…

Mában valaki kupacba rakta
A bajt, lesújtott vasöklével fentről,
Tán a mennyből – elege lett emberből;
Öncélú, telhetetlen valahány.

Momentán úgy lóg szögre akasztva
A bőség, akár rongyos kopott ködmön;
Megkövült öröm, üröm jár e földön
A kedvetlenek között kacagva;

Pénz nélkül potyog könnyük kövéren,
Hisz nem volt nékik még ily élményben
Részük, ha volt is, feledésbe merült;

De majd túlélik valamiképpen:
A jó, a rossz együtt járnak-kelnek
Létünkben – csak a szeretet nincs sehol.

2021. augusztus 10.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /

“A baj…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Tóth Lászlóné Rita, Dobay Katalin, Hodos Éva
    Kedves Rita, Katalin, Éva!

    Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásokat, hogy olvastok, figyeltek rám és a gratulációt.
    Kellemes szép napot, jó alkotást kívánok nektek sok szeretettel! – Magdolna Léna

Szólj hozzá!