Mában valaki kupacba rakta
A bajt, lesújtott vasöklével fentről,
Tán a mennyből – elege lett emberből;
Öncélú, telhetetlen valahány.
Momentán úgy lóg szögre akasztva
A bőség, akár rongyos kopott ködmön;
Megkövült öröm, üröm jár e földön
A kedvetlenek között kacagva;
Pénz nélkül potyog könnyük kövéren,
Hisz nem volt nékik még ily élményben
Részük, ha volt is, feledésbe merült;
De majd túlélik valamiképpen:
A jó, a rossz együtt járnak-kelnek
Létünkben – csak a szeretet nincs sehol.
2021. augusztus 10.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
Szeretettel gratulálok a nyereményhez! Éva
Tóth Lászlóné Rita, Dobay Katalin, Hodos Éva
Kedves Rita, Katalin, Éva!
Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásokat, hogy olvastok, figyeltek rám és a gratulációt.
Kellemes szép napot, jó alkotást kívánok nektek sok szeretettel! – Magdolna Léna
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🌸
Valóban, a versben a sorok átvitele még kiemeltebbé teszi a mondanivalót. Gratulálok! Éva
Csatlakozom Ritához,
a gondolatsor tagolása is izgalmas.
Szeretettel üdvözöllek,
Kata
„De majd túlélik valamiképpen:
A jó, a rossz együtt járnak-kelnek
Létünkben – csak a szeretet nincs sehol.”
Remek gondolatok.
Szeretettel: Rita🌹