Ülünk a hegyen nagy nyugalomban,
dézsánkban a víz pompásan pezseg.
Alant kóbor felhők gyűlnek halomba,
bércek rejtekében komor fergeteg.
Jó a viharral bújócskát játszni,
ha menedéked felettébb kies,
Zeusz nyilával a régmúltba látni,
az antik világban minden oly míves.
Aiolosz a szelek útját zárja,
lassan véget ér az égiháború.
A bércek ormán a nap táncát járja,
és minket elhagy a konok mélabú.
Jókedvünket az égi számlánk állja,
a világ nem kerek, de már domború.
Kedves Rita,
nagyon köszönöm a figyelmed!🌺
Kedves Kata!
Szeretettel gratulálok a nyereményedhez.
Rita🌸
Kedves Éva és Rita,
megtisztelő, hogy így látjátok,
köszönöm szépen!🌷
Örömmel veszem, és előre is köszönöm,
ha hibákra kapok észrevétel,
becsben tartom.
Kata
Csodás hangulatú a versed, szívből gratulálok! Éva
Tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita🌹
Kedves Zsuzsa,
köszönöm szépen.
Szépen szerkesztett, gazdag verseidet olvasva kitüntetőek a szavaid,
szeretettel üdvözöllek,
Kata
Szép vers, gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa