Egy kicsi zöld

Arcomra vésett ráncokat
az idő.
Jóbarátom ő,
mindig figyelem,
ahogy halad.
Mindig figyeli,
ahogy haladok.
Vagyis haladnék,
de voltak már jobb
napok.
Most már nem haladok.
Nézem az eget,
ott játszanak a
felhők.
Nézem a kezem,
ott húzódnak a
redők.
Nézem, hogy hol
vagyok
és vajon hol
lehetnék,
ha együtt haladtam
volna – az idővel.
Ha minden ősszel
elengedtem
volna,
ahogy a fák a
leveleiket.
Ha minden tavasszal
újjászülettem
volna,
ahogy a fák a
leveleikkel.
De csak hullanak
sárgán,
barnán,
vörösen – néhány zöld –.
Én pedig
nézem,
ahogy én is
hullok.
Sárgán.
Barnán.
Vörösen.
Egy kicsi zöld.