Nyár búcsúcsókja arcomon,
Fáradt falevél hullik a szélben.
Szív hegedűje szól őszi alkonyon,
Szerelmek úsznak tova a légben.
Kertemben kifakulnak a rózsák,
Madarak dala lassan elcsitul.
Nyújtózkodnak már az éji órák,
Bús szirom avarszőnyegre simul.
A hajnal harmatot perget, gyöngyöz,
Ablakomat eső kopogtatja.
Napsugár arannyal ritkán öntöz,
Hűvös szellő hajam borzolgatja.
Levélpergető ősz sírva zenél,
Ködben ásítozik már a világ.
Hulló levél elmúlásról beszél,
Könnyezik sok-sok hervadó virág.
Nyár búcsúcsókja arcomon,
Fáradt falevél hullik a szélben.
Szív hegedűje szól őszi alkonyon,
Szerelmek úsznak tova a légben.
Kedves Gugi!
Örülök, hogy olvastad versem. Hálás vagyok a csodálatos hozzászólásért!
Köszönettel, szeretettel: Marika
Kedves Marika! Magával ragadó versed csodálva olvastam, minden megjelenítés természetes, ugyanakkor egyedi formában csomagolva…hát az az éji órák
nyújtózkodása, …a ködben ásítozó világ,…minden sor remek!
Szeretettel: Gugi
Kedves Zsuzsa!
Örülök, ha tetszett a versem. Szépséges hozzászólásodat köszönöm!
Szeretettel: Marika
Kedves Marika!
Szépséges versedhez szívből gratulálok. Az ősz dallama, mint egy halk futam a zongorán, úgy suhan végig a sorokon. Nagyon tetszett.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Kitti!
Csodálatos szavaidat nagyon szépen köszönöm. Ennyi szépet régen kaptam már.
Szeretettel: Marika
Drága Marika!
Elámultam csodás metaforáidon és szóképeken. A vers tartalma szinte egy zene, ami melankolikus emlékek halmazából áll, és érzelmeket kifejező képek díszítik körbe. A szív hegedűje, csodás zenét varázsol a gondolatok mellé, amik búcsúznak nem csak a nyártól, hanem a megélt szerelmektől is…
Versed közepe szabályos tízes szótagszámú, az eleje és a zárás is pontosan egymással megegyező szótagszámban váltakozik. Keresztrímes versed élvezettel olvastam, nagyon szép.