Őszi szonáta

Féreglyuk a szivárványon,
repedés a valóságon:
ráncos szemek ablakszárnyon.

Barna haja őszbe váltott,
szíve, lelke elcsigázott.
Nem is érti, mit hibázott?

Amit elhitt, az se igaz.
-emelt díjon jönne vigasz-
Olcsó krumpli, reklámáron,
nagykabát, hogy meg ne fázzon:
spórolás a tűzi fákon.

Kedves arcán fáradt vigyor,
miközben lábára tipor,
ki neki megy. -“Megbocsásson!”
Ő mondja, hogy meg ne bántson,
soha, senkinek se ártson.

Halkan surran, mint egy tolvaj,
száját néha hagyja’ sóhaj,
s csak másokért szól az óhaj.

Ritkán jut el nagymisére,
-sokszor nincsen perselypénze-
gyűjtöget a temetésre.

“Őszi szonáta” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ez egy nagyon-nagyon reálisra festett kép, olyan sarkasra, amennyire csak lehet. Gratulálok!

Szólj hozzá!