Szó nélkül hagyom

Szó nélkül hagyom
csomagolni a fecskéket,
s a hulló, sárga falevelekről
is elég mélyen hallgatok.
Ki lehet bírni versírás nélkül,
ha megváltoznak az évszakok.

Most ne essen szó
az egynyári szerelemről.
Egymás hegyére hányt, unt dalokkal
hagyjuk békén a romantikát!
Ki lehet bírni versírás nélkül,
csak ikszeljük egyet a statisztikán.

Épp elégszer állt
már keserves párhuzamban,
az elmúlással az őszi táj!
Korhad az Idő. Elvagyunk.
De érdemes volt élni versek nélkül,
ha végül úgy is meghalunk?

“Szó nélkül hagyom” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Ahogy búcsúzik a nyár, úgy készül a vers is búcsút inteni a versírásnak is, de a vers túlnő a halálon. A vers akkor is itt lüktet a fülünkben, ha írója már a végtelenbe költözött…
    Remek vers!

  2. “De érdemes volt élni versek nélkül,
    ha végül úgy is meghalunk?”

    Jó kis költői kérdés. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌸

  3. Szép versedet szeretettel olvastam. Gratulálok: Zsuzsa

  4. Te is tudod a választ Erzsike nagyon is. Bár leegyszerűsíted a dolgokat, csak a legkevesebbet írod, ami a legjellemzőbb az őszre, de versedben a szavak mögött végig ott izzik a MINDEN. Szeretettel olvastalak: Éva

Szólj hozzá!